A „beefcake” kifejezés (a konyhaipari jelentésén kívül) a félmeztelen, illetve adott esetben meztelen férfi fotókra használt szó, a „cheesecake” jelző párja (amelyet az amerikai és az ahhoz kapcsoldó pin-up kultúrában jártasak bizonyára jól ismernek: ez az említett jellegű női fotókra használatos). Az egészséges, izmos, atletikus test megmutatásán túl a sportos életmód „divatjának” elterjesztését is szolgálták ezek a képek, tehát sok esetben a testedzés fontosságára való figyelemfelkeltés igen hatásos eszközei is voltak. Emellett hamar felfedezték maguknak a jellegzetes művészeti ágat a hollywood-i sztárok és éppen feltörekvő színészek, hiszen (hölgy)rajongóiknak száma általában megsokszorozódott egy-egy jól sikerült „beefcake” kép megjelenése után. Meg kell említeni, hogy a homoszexuális modellek, férfiak és a velük foglalkozó újságok is készítettek (természetesen) fotókat, amelyeket ebbe a kategóriába szokás sorolni, ám ezek (szerintem) markánsan elkülöníthetőek: jellemzően aktképek és a „cheesecake” fotókról jól ismert „női beállítások” jelennek meg rajtuk (férfiak birkózása, ágyon-tengerparton való elnyúlás, főzés egy apró boxeralsóban stb.).
A már említett férfi színészekről és általában véve a férfiakról készített „beefcake” képek kezdetben jóval eldugottabban, rejtettebben léteztek, mint a pin-up modellek „cheescake” képei, és később is csak jóval kisebb számban lehetett velük találkozni, mint azokkal az alkotásokkal, amin hölgyek szerepelnek (ez a tendencia a mai napig fennáll). Már az 1920-as évek kezdetén olyan férfiak mutatták meg fizikumukat, mint Ramon Novarro vagy Rudolph Valentino, habár ezeket a képeket még nem jelentették meg a magazinok, „hivatalos” úton nem igen lehetett hozzájuk jutni. Az áttörést a nyilvánosságban Johnny Weismüller, majd később (filmes utódja) Buster Crabbe, de alapvetően a Tarzan filmek hozták meg az 1930-as évek elején. A nagy sikerre való tekintettel a következő évtized a póló nélküli, fürdőnadrágos férfiak felemelkedésének időszakaként is bevonulhatott volna a történelembe, hiszen rengetegen mutatták meg magukat új perspektívából. Tyrone Power, Guy Madison, Sterling Hayden, Victor Mature közkedvelt képei után az 1950-es évek kitermelte többek között Tony Curtis, Rock Hudson Jeff Chandler, Robert Conrad, Robert Wagner vagy Tab Hunter tengerparti képeit is és mindezt a magazinok (rendhagyó módon) olyan sűrűséggel jelentették meg ekkor, mint a színésznőkről készülteket. Ebben az időszakban lettek igen népszerűek a testépítéssel foglalkozó újságok, valamit mindennek begyűrűzéseként a filmiparba Steve Reeves is egyre több akció- és kalandfilmet forgatott jellegzetes „alig ruháiban”. Találkozhatunk „beefcake” képekkel emellett még Errol Flynn-ről, Robert Taylor-ról, John Payne-ről, Jeffrey Hunter-ről, Rory Calhoun-ről, Peter Lupus-ról, Rod Taylor-ról, sőt Elvis Presley, maga a király is elcsíphető ily módon (akár a Blue Hawaaii című moziban mozgókép formájában).
Az 1970-es években debütált a Playgirl magazin, amely igazi tárháza lett a (fél)meztelen férfiúi képeknek és megjelent az első Cosmopolitan is, amely ugyan finomabb, diszkrétebb formában, de szintén bemutatott ilyen jellegű fotókat (például a középső két oldalon sokáig minden hónapban egy ismert színész volt látható). Napjainkban a kifejezést elsősorban a (férfi)modellek és a homoszexuálisok töltik meg (újszerűbb) tartalommal, a filmsztárokra egyre kevésbé jellemző, hogy a „beefcake” minden jegyét magán hordozó fotókon tűnjenek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése