2009. november 28., szombat

Jayne Mansfield álomvilága


Jöjjön ma a szőkére festett barna cicababa története, akit sajnos igen kevesen vettek komolyan tragikusan rövid élete alatt. Ezt a telt idomú, platinaszőkévé lett bombázót jóformán csak elő rajzfilmfiguraként használták egész életében. Az ötvenes évek poszter csereforgalmában kevesebbet ért, mint Marilyn Monroe, vagy Kim Novak, de többet, mint például Mamie Van Doren. Korlátaival együtt azonban kellemes jelenség volt a vásznon és szerencsésnek mondhatja magát, hogy legalább egy mozi-klasszikus neki is kijutott, ami a The Girl Can’t Help It (1956) című film.




Jayne háromszor házasodott, háromszor vált el és öt gyermeke született. Emellett számos hírességgel volt kapcsolata, futó kalandja, többek között a Kennedy-fivérekkel is. Halálának idején Sam Brody partnere volt, aki egyben a válóperes ügyvédjeként is tevékenykedett. Első férje, akinek nevét is köszönheti, Paul Mansfield volt, a házasságuk 8 évig tartott. A szőkeség már ekkor kezdte filmes álmai dédelgetését, de férje nem lelkesedett túlzottan az ötletért és ultimátumot adott neki: ha egy gyermek vállalása után is lesz „kedve” a filmezéshez, akkor támogatni fogja őt. Megszületett az első gyermek, Jayne Marie Mansfiled és a lelkesedés nem halványult, így a család Los Angeles-be költözött. Itt kezdhette meg drámai tanulmányait 1954-ben a színésznő és végül egy számos nélkülözéssel és kényszerű mellékállással teli rövid időszak után, 1955-ben felfigyelt rá a Warner Brothers. Kisebb szerepeket kapott, í

gy tett egy rövidke kiruccanást is a Broadway-re a nagyobb siker reményében. Mikor 1956-ban mégis visszatért a filmhez, megkapta a már említett The Girl Can’t Help It főszerepét és mindennek hatására leszerződtette a 20th Century Fox. Elkezdődött küzdelme a „buta szőke” kategorizálás ellen, drámai szerepet vállalt, 1957-ben még Golden Gobe díjat is nyert, mint az év legjobb új felfedezettje.


Az időközben felé, és elképesztő testi adottságai (100-53-81) felé irányuló, egyre csak fokozódó figyelem ellenére, vagy éppen emiatt (elég sűrűn engedett – kéretlenül - bepillantást a sajtó számára, normális esetben ruhával fedett testtájaira) mind inkább elkerülték a filmes ajánlatok, ezért 1959-től kezdődően csak kisebb költségvetésű, többnyire európai alkotásokban talált szerepet. 1963-ban megpróbálták visszahozni a vászonra egy „szenzációval”: maga az ötlet az volt, hogy legyen Mansfield az első közismert (mainstream) színésznő az amerikai mozi világában, aki meztelen jelenetet vállal. Megszületett a Promises!Promises! című film, a forgatás során készült fotók pedig a Playboy-ban landoltak. Természetesen az áhított őrület nem maradt el, a film (ezzel együtt Jayne) és a magazin is óriási siker lett, azonban ára is volt mindennek: a színésznőről kialakult (kialakított) imázs miatt a Fox nem hosszabbította meg a szerződését. Ismét Európa felé fordult, egy német filmet forgatott és utána night klubokban vállalt fellépéseket, majd a róla kialakult kép ellen indított még egy utolsó támadást a Single Room Furnished című filmmel, amiben smink nélkül, barna parókában szerepelt (a film forgatását végül a színésznő halála félbeszakította).


A karrier mellet persze Jayne magánélete is zajlott, 1958-ben (öt nappal Mansfield-dal való válása után) Mickey Hargitay magyar származású testépítő felesége lett, akivel 1964-ig élt házasságban. Ebből a kapcsolatból három gyermeke született: Miklós Jeffrey Palmer Hargitay, Zoltán Anthony Hargitay és Mariska Magdolna Hargitay. A színésznő még ezen házassága előtt, 1957-ben vásárolta meg legendás, 40 szobás, mediterrán stílusú beverly hills-i házát, és rövid idő alatt megszületett belőle a Pink Palace. Először rózsaszínűre festette a falát, mindenfelé puttókkal és angyalokkal díszítette még a kertet is, majd elkezdődött a belső átalakítás: a padlót mindenhol hófehér szőrme takarta (néhol a falakat is), még a fürdőszobában is, ahol a fő attrakció egy szív alakú kád volt. Hargitay emellé egy rózsaszín, szív alakú medencét is ajándékozott a kertbe imádott feleségének. A házra költött összeg, az ilyen ötleteknek köszönhetően rövid időn belül 150.000 dollárra nőtt, miközben az ingatlan értéke „csupán” 76.000 dollár volt a vásárláskor (csak viszonyításképpen – egy átlagos ház körülbelül 7.500 dollár volt abban az időben). A ház szinte fogalommá vált, és tény is, hogy a maga nemében egyedülálló volt (több tulajdonosváltás után az idei évben bontották le). Még a Life magazin is közölt róla képriportot. Fotók a következő webhelyen találhatóak a házról, Jayne-el és családjával: http://www.angelfire.com/nj/jaynemansfield/pinkpalace.html . (Ajánlom a böngészést, mert elképesztő ami ott látható!)


1964-ben (28 nappal válása után) házasságot kötött Matt Cimber olasz származású rendezővel (aki a Single Room Furnished című mozit is jegyezte), ám már egy év múlva külön éltek és 1966-ban el is váltak. Egy gyermek született ebből a röpke frigyből is, Antonio Raphael Ottaviano (Tony Cimber). A házasság a már említett befejezetlen film forgatása alatt bomlott fel, főként Jayne alkohol problémái és a szerelem elmúlása miatt. 1967-ben Jayne New Orleans-ba tartott aktuális kedvesével, Sam Brody-val, három Hargitay-tól született gyermekével és a sofőrjükkel, ám úticéljukat már nem érhették el, mert halálos autóbalesetet szenvedtek. A három felnőtt azonnal életét vesztette, a három gyermek könnyebb sérüléseket szenvedett. Jayne Mansfield 34 éves volt.


Összegzésként nem is tudom, hogy mit írhatnék. Talán azt, hogy Jayne Mansfield jóval több volt annál a képnél, mint amit kialakítottak róla (sokan a mai napig nem tudják róla, hogy 163-as IQ-val rendelkezett és imádott-tudott hegedülni). Csak remélni tudom, hogy boldog élete volt. Nekem a története kapcsán valahogy mindig elszorul a torkom.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 

Made by Lena