2009. november 30., hétfő

Gyorshír

Ahogyan arról már biztosan többen is értesültek, az idei év nyarán kezdték el forgatni a The Pillars Of The Eart című mini sorozatot, amely alkotásban többek között Donald Sutherland is szerepet kapott. A Ken Follett regény alapján készülő mű magyarországi forgatási helyszíne többek között Ócsa, Fót és Tata voltak. A stáb a hírek szerint itt már befejezte a forgatást és november végéig Bécsben és annak környékén fejezik be a munkát. A monumentális alkotás pedig várhatóan 2010 őszén kerül adásba négyszer kilencven percben. Sutherland-nek nem ez lesz az első Follett-feldolgozásból készült filmje, 1981-ben már játszott a Tű a szénakazalban filmváltozatában.




Sutherland, egy híres színészcsalád fejeként, az egyik legkeresettebb karakterszínésznek mondható, aki számos sikeres film és tévés produkció lelke. A nagyközönség 1967-ben a The Dirty Dozen című film által ismerhette meg, ahol feledhetetlen alakítást nyújtott az egyik rosszfiú, gyilkos szerepében. Azóta is gyakran bújtatják megátalkodott gazemberek bőrébe, minden filmjében típusokat alakít és gondolom senki nem fog rám cáfolni, amikor azt állítom, hogy a mesterség a kisujjában van.

2009. november 28., szombat

Jayne Mansfield álomvilága


Jöjjön ma a szőkére festett barna cicababa története, akit sajnos igen kevesen vettek komolyan tragikusan rövid élete alatt. Ezt a telt idomú, platinaszőkévé lett bombázót jóformán csak elő rajzfilmfiguraként használták egész életében. Az ötvenes évek poszter csereforgalmában kevesebbet ért, mint Marilyn Monroe, vagy Kim Novak, de többet, mint például Mamie Van Doren. Korlátaival együtt azonban kellemes jelenség volt a vásznon és szerencsésnek mondhatja magát, hogy legalább egy mozi-klasszikus neki is kijutott, ami a The Girl Can’t Help It (1956) című film.




Jayne háromszor házasodott, háromszor vált el és öt gyermeke született. Emellett számos hírességgel volt kapcsolata, futó kalandja, többek között a Kennedy-fivérekkel is. Halálának idején Sam Brody partnere volt, aki egyben a válóperes ügyvédjeként is tevékenykedett. Első férje, akinek nevét is köszönheti, Paul Mansfield volt, a házasságuk 8 évig tartott. A szőkeség már ekkor kezdte filmes álmai dédelgetését, de férje nem lelkesedett túlzottan az ötletért és ultimátumot adott neki: ha egy gyermek vállalása után is lesz „kedve” a filmezéshez, akkor támogatni fogja őt. Megszületett az első gyermek, Jayne Marie Mansfiled és a lelkesedés nem halványult, így a család Los Angeles-be költözött. Itt kezdhette meg drámai tanulmányait 1954-ben a színésznő és végül egy számos nélkülözéssel és kényszerű mellékállással teli rövid időszak után, 1955-ben felfigyelt rá a Warner Brothers. Kisebb szerepeket kapott, í

gy tett egy rövidke kiruccanást is a Broadway-re a nagyobb siker reményében. Mikor 1956-ban mégis visszatért a filmhez, megkapta a már említett The Girl Can’t Help It főszerepét és mindennek hatására leszerződtette a 20th Century Fox. Elkezdődött küzdelme a „buta szőke” kategorizálás ellen, drámai szerepet vállalt, 1957-ben még Golden Gobe díjat is nyert, mint az év legjobb új felfedezettje.


Az időközben felé, és elképesztő testi adottságai (100-53-81) felé irányuló, egyre csak fokozódó figyelem ellenére, vagy éppen emiatt (elég sűrűn engedett – kéretlenül - bepillantást a sajtó számára, normális esetben ruhával fedett testtájaira) mind inkább elkerülték a filmes ajánlatok, ezért 1959-től kezdődően csak kisebb költségvetésű, többnyire európai alkotásokban talált szerepet. 1963-ban megpróbálták visszahozni a vászonra egy „szenzációval”: maga az ötlet az volt, hogy legyen Mansfield az első közismert (mainstream) színésznő az amerikai mozi világában, aki meztelen jelenetet vállal. Megszületett a Promises!Promises! című film, a forgatás során készült fotók pedig a Playboy-ban landoltak. Természetesen az áhított őrület nem maradt el, a film (ezzel együtt Jayne) és a magazin is óriási siker lett, azonban ára is volt mindennek: a színésznőről kialakult (kialakított) imázs miatt a Fox nem hosszabbította meg a szerződését. Ismét Európa felé fordult, egy német filmet forgatott és utána night klubokban vállalt fellépéseket, majd a róla kialakult kép ellen indított még egy utolsó támadást a Single Room Furnished című filmmel, amiben smink nélkül, barna parókában szerepelt (a film forgatását végül a színésznő halála félbeszakította).


A karrier mellet persze Jayne magánélete is zajlott, 1958-ben (öt nappal Mansfield-dal való válása után) Mickey Hargitay magyar származású testépítő felesége lett, akivel 1964-ig élt házasságban. Ebből a kapcsolatból három gyermeke született: Miklós Jeffrey Palmer Hargitay, Zoltán Anthony Hargitay és Mariska Magdolna Hargitay. A színésznő még ezen házassága előtt, 1957-ben vásárolta meg legendás, 40 szobás, mediterrán stílusú beverly hills-i házát, és rövid idő alatt megszületett belőle a Pink Palace. Először rózsaszínűre festette a falát, mindenfelé puttókkal és angyalokkal díszítette még a kertet is, majd elkezdődött a belső átalakítás: a padlót mindenhol hófehér szőrme takarta (néhol a falakat is), még a fürdőszobában is, ahol a fő attrakció egy szív alakú kád volt. Hargitay emellé egy rózsaszín, szív alakú medencét is ajándékozott a kertbe imádott feleségének. A házra költött összeg, az ilyen ötleteknek köszönhetően rövid időn belül 150.000 dollárra nőtt, miközben az ingatlan értéke „csupán” 76.000 dollár volt a vásárláskor (csak viszonyításképpen – egy átlagos ház körülbelül 7.500 dollár volt abban az időben). A ház szinte fogalommá vált, és tény is, hogy a maga nemében egyedülálló volt (több tulajdonosváltás után az idei évben bontották le). Még a Life magazin is közölt róla képriportot. Fotók a következő webhelyen találhatóak a házról, Jayne-el és családjával: http://www.angelfire.com/nj/jaynemansfield/pinkpalace.html . (Ajánlom a böngészést, mert elképesztő ami ott látható!)


1964-ben (28 nappal válása után) házasságot kötött Matt Cimber olasz származású rendezővel (aki a Single Room Furnished című mozit is jegyezte), ám már egy év múlva külön éltek és 1966-ban el is váltak. Egy gyermek született ebből a röpke frigyből is, Antonio Raphael Ottaviano (Tony Cimber). A házasság a már említett befejezetlen film forgatása alatt bomlott fel, főként Jayne alkohol problémái és a szerelem elmúlása miatt. 1967-ben Jayne New Orleans-ba tartott aktuális kedvesével, Sam Brody-val, három Hargitay-tól született gyermekével és a sofőrjükkel, ám úticéljukat már nem érhették el, mert halálos autóbalesetet szenvedtek. A három felnőtt azonnal életét vesztette, a három gyermek könnyebb sérüléseket szenvedett. Jayne Mansfield 34 éves volt.


Összegzésként nem is tudom, hogy mit írhatnék. Talán azt, hogy Jayne Mansfield jóval több volt annál a képnél, mint amit kialakítottak róla (sokan a mai napig nem tudják róla, hogy 163-as IQ-val rendelkezett és imádott-tudott hegedülni). Csak remélni tudom, hogy boldog élete volt. Nekem a története kapcsán valahogy mindig elszorul a torkom.





2009. november 20., péntek

Inspiráció 2.

Megérkezett a "sorozat" folytatása, ezúttal a barna hajú kedvenceimet igyekeztem összegyűjteni. Természetesen már most biztos vagyok abban, hogy a limitként megszabott három főt túl fogom lépni, de ismét igyekszem kontrollálni magam. Szóval mindenkinek jó gyönyörködést!


Hedy Lamarr

A negyvenes években ez az európai származású színésznő volt a világszépe, pedig igen erős volt a mezőny. Filmes szerepköre: a veszélyes, egzotikus másik nő. Minden túlzás nélkül állatható, hogy lenyűgöző szépség volt, magas, csillogó, szellemes és eltökélt. Hírhedté vált attól, hogy a mozi egyik első meztelen jelenetében orgazmust színlelt, ezért karrierje során végig azért küzdött, hogy színésznőként tiszteljék, ne csak szexbombaként. A White Cargo (1942) című filmben feledhetetlen belépőt produkál, egyszerűen szemkápráztató a szépsége.




Ava Gardner


Hollywood egyik leggyönyörűbb filmsztárja, annak angyalarcú, homokóra alkatú és férfiakat megbabonázó végzet asszonya. A The Barefoot Contessa (1954) című filmben talán a legjobbat hozza ki magából. Háromszor házasodott és vált el, mindannyiszor a legnagyobb férfisztárok közül választott. A másik nemre való elképesztő hatását jól példázza, hogy mikor egy agyvérzés következtében ágyhoz kötötten kénytelen élni utolsó éveiben, kórházi kezelésének költségeit egyik volt férje, Frank Sinatra állja.



Gene Tierney

A vászon kivételesen bűbájos hősnője volt, elbűvölően szép, magas, erős arccsontú, kecses, intelligens és rendkívül sokoldalú. A hatalmas sikerű Leave Her To Heaven (1945) című filmben nyújtott alakításáért a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjra jelölték.









És akkor jöjjön a ráadás:

Jane Russel

„A lány a nyár-forró ajkakkal és a tél-hideg szívvel.” Magas, érzéki, erőteljes szépség, akinek fő színészi erénye iróniába hajló humora, amit számos komédiában meg is tudott csillogtatni. Számomra egyszerűen imádnivaló a Gentlemen Prefer Blondes (1953) című filmben. A művésznő jelenleg karitatív tevékenységet folytat, egy örökbefogadással foglalkozó alapítvány létrehozójaként.

2009. november 16., hétfő

Gyorshír

Az amerikai filmakadémia az idei évben szakított a hagyományokkal, és néhány díjazottnak a kiérdemelt Oscar-díjat a márciusi gála előtt, egy elegáns, ám zárt körűbb vacsora keretében adta át. Így (végre) Lauren Bacall színésznő, Roger Corman rendező-producer és Gordon Willis operatőr már múlt hét szombatján átvehették a szobrokat.

Lauren Bacall már az American Film Institute által 1999-ben készített listán is a 20. Hollywood történetének legnagyobb női filmcsillagai között, ám karrierjének ilyen súlyú elismerése eddig váratott magára.


Filmes pályáját 1944-ben kezdte a "To Have And Have Not" című filmben Humphrey Bogart partnereként, akivel az életben is egy párt alkottak egészen a férfi haláláig. Bacall tehetségére és szépségére nem csak a filmes szakma figyelt fel, hanem az írott sajtó is, így modellként is előszeretettel foglalkoztatták neves magazinok, mint például a Harper's Bazaar. Saját elmondása szerint a legtöbb inspirációt, nagy idoljától Bette Davis-től kapta, akivel alkalma volt személyesen is találkozni.



Megjegyezném még a teljesség igényével, hogy a 2009.11.18-i vacsorán John Calley producer pedig az Irving J.Thalberg emlékdíjat vehette át.

2009. november 14., szombat

Inspiráció 1.

Amióta körülbelül két hete úgy igazán vörösre festettem az amúgy is ilyen árnyalatú hajamat, még többet nézegetem a régi idők hollywood-i színésznőinek klasszikus frizuráit, hogy ne csak színben, hanem a formában, hajviseletben is megújuljak, új ötletet kapjak. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy néhányukat, akik a legnagyobb hatással voltak-vannak rám, bemutassam. Mondjuk hajszín szerint kategorizálva és korlátozva magam 3-3 főre, nehogy eltúlozzam a bejegyzések terjedelmét.

Kezdjük a vörösekkel!

Lucille Ball

Részemről jelenleg az abszolút kedvenc „redhead”, és mivel hűséges típus vagyok, szerintem jó ideig így is marad. A harmincas évek ragyogó és intelligens nője volt, így nem is olyan meglepő, hogy a lökött komika szerepét is volt mersze felölteni agyafúrt és jó érzékű üzletasszonyként, mikor a „B-filmek királynőjeként” nem járt nagyobb sikerrel a film fővárosában. Végül kiderült, hogy ez csak igazán az ő műfaja és egyszerűen öröm látni, hogy szinte fürdik ebben a szerepkörben, például az I Love Lucy sorozatban (1953), ami szerintem alapmű.


Rita Hayworth

Egy másik tehetséges komika, aki azonban drámai(bb) szerepekben is maradandót alkotott. A „szerelem istennője” megtisztelő címet intenzív szexuális vonzerejének, remek táncosi mivoltának és belülről sugárzó szépségének is köszönhette. Emellett a hollywoodi sztárgyár egyik első „termékeinek” egyike, aki elképesztő átalakításon esett keresztül (hozzátenném, a mostanság előszeretettel alkalmazott plasztikai sebészet segítsége nélkül), amelyen belül leginkább szigorú fogyókúrája és az igen fájdalmas és brutális elektrolízis-kezelés miatt érzek vele együtt, amelyet hajdúsítás érdekében írtak elő a számára. A Gilda (1946) című film-noir-ban fantasztikusan testhezálló szerepben domborít, így legjobb filmjei egyikének nyugodtan nevezhetem, emellett személyes kedvencem még a Cover Girl (1944).

Maria Montez

Az egzotikus külsejű, vörös hajú latin hősnő a negyvenes évek filmjeiben, aki elsősorban feltűnő, extravagáns jelmezeiről, csodás ékszereiről volt híres és ezért megkapta a „technicolor királynője” nevet is. Egyik nagy sikerfilmje a White Savage (1943), emellett ajánlom a Gypsy Wildcat – et (1944) is.










+ 1 fő (Mert szokás szerint nem bírok magammal.)

Maureen O’Hara

Dús vörös hajával, villámló szemével és erős arccsontozatával ő volt a vászon egyik legnagyobb amazonja a színes, szélesvásznú kalandfilmekben. A magas, karcsú és a kortárs színésznőkhöz képest meglehetősen sportos alkatú Maureen egyedülálló volt abban is, hogy egyik filmjében sem kért kaszkadőrt a jeleneteihez. Maradandó alakítást nyújt többek között a McLintock! (1963) című filmben.
 

Made by Lena